A farkasról
A farkas talán a legnagyobb területen elterjedt szárazföldi ragadozó. Észak-Amerika és Eurázsia északi területeinek meghatározó csúcsragadozója, de Közép-Amerikában, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában is megtalálhatjuk képviselőit. Az egykor összefüggő, hatalmas területen ma már csak elszigetelt populációi maradtak fenn a túlzott vadászat következtében. A természetes élőhelyét nehéz meghatározni, hiszen a félsivatagtól a tundrán keresztül a trópusi esőerdőig mindenhol meg képes élni, amely nagyszerű alkalmazkodó képességét is mutatja.
Testtömeg: a nőstények 18-55 kg, a hímek 20-80 kg
Testhossz: 1,3-1,6 m
Táplálkozás: főképp emlősállatok
Szaporodás: 62-75 nap vemhesség után 1-14 kölyköt hoz világra
Bár nagyszerű és intelligens vadászként ismert, kisebb részben növényi eredetű táplálékkal is kiegészíti étrendjét. Az állatokban sem válogatós, kisebb állatokat éppúgy elkap, mint a jávorszarvas és pézsmatulok méretű nagy patásokat - persze ez utóbbiakat csapatban vadászvaA kiszemelt vadat kitartóan üldözik hosszú kilométereken keresztül, majd beérve a farába, lágyékába és marjába marva terítik le őket.
Vérfarkasok
A farkasemberek olyan gonosz és vad emberek voltak, akik farkassá tudtak változni. Emberi húson és véren éltek, éjszakánként, pedig magányos utazókra vadásztak, hogy megtámadják és megegyék őket. Némelyikről azt állították, hogy félig ember félig farkas lényekké változtak, míg mások egészen farkassá váltak. Úgy hitték, hogy a farkasember ki tudta fordítani a bőrét, hogy elrejtse a bundáját, amikor emberi formát vett fel. Sokakat, akiket azzal vádoltak, hogy farkasemberek, felhasították, hogy ráleljenek erre a farkasbundára. Azonban lehetséges volt a farkasembert emberi alakjában is felismerni. A farkasembert nagyon sörösnek hitték, dús és egyenes szemöldökkel, ami középen összenőtt és hegyes fülekkel. Gyakran mindkét kéz középső ujja ugyanolyan hosszú volt, mint a mutatóujj, és a tenyerük is szőrös volt. A hagyomány szerint a farkasember ismét emberi alakot vesz fel, ha megsérül és a hátrahagyott vérnyomok segítségével, lehet üldözni. A farkasember elpusztításának leghatékonyabb módja az, ha egy megolvasztott ezüstkeresztből készített golyóval vagy késsel öljük meg. A holttestet temetés helyett el kell égetni, mivel a hiedelem szerint a farkasember vámpírként kiemelkedik a sírból. Legendák szolnak olyan emberekről, akik átok hatására vagy szörnyű baleset után váltak farkasemberré. Arra ítéltettek, hogy farkasemberré váljanak minden éjjel vagy minden teliholdkor, és úgy üdvözölték a halált, mint menekülést ebből a sorsból. Az emberek szerte a világon hittek a farkasemberekben és már az ősi időkben felfedeztek egy ritka elmebetegséget, a lycantrophiát. Ennek hatására a beteg azt hiszi magáról, hogy farkassá tud változni, jó lehet ez nincs így. Általában farkasként viselkednek, embereket ölnek meg és megeszik az áldozat húsát.
Európai farkasember
A farkasemberekről szóló történetek leginkább az olyan országokban keletkeztek, ahol az igazi farkasok veszélyt jelentettek az ember számára. A lycantrophiának, ennek a létező, azonban ritka és különös betegségnek a felfedezése, növelte a farkasember legendájáról való rettegést. Aki ebben a betegségben szenvedett, farkasembernek hitte magát. Az elmebajnak ez a fajtája arra vezette az embereket, hogy úgy viselkedjenek, mint ha igazi farkasok lennének. Különösen Franciaországban volt sok per, amelyben emberek lycantrophiával vádoltak a félelmetes norvég harcosok is hozzájárultak az európai farkasember-legendákhoz. Vadállatok bőrét viselték, a hajukat és a szakállukat, pedig hosszúra megnövesztettél, hogy minél ijesztőbb legyen a megjelenésük. Azt tartották, hogy a berserkerek képesek voltak vérengző medvévé vagy farkassá átváltozni. Egy norvég saga azt mondja el, hogyan igézett meg egy varázsló két farkasbőrt. Így bárki, aki viselte őket, tíz napra farkassá változott. Ezeket a bőröket két harcos Sigmund és Sinjoth fedezte fel egy erdei lakban. Ellopták a bőröket az ott alvó emberektől. Miután elvették a bőröket, nem tudták levenni. Ordítottak és megtámadták az alvó embereket, sőt még egymást is megharapták. Tíz nap múlva mikor visszaváltoztak, elégették a bőröket. Egy Francia középkori történet egy vadászol szol, aki egy farkassal vívott, ami megtámadta öt. Lenyisszantotta a vadállat egyik mellső lábát, azonban az mégis elmenekült, a vadász, pedig a lábát betette a táskájába. Amikor hazaért, megdöbbenve látta, hogy a női kézzé változik át. Felismerte az egyik ujján azt a gyűrűt, amit a feleségének adott. Felrohant az emeletre és az asszonyt az ágyban fekve találta. Számos kardvágástól vérzett, levágott keze helyén, pedig csonk éktelenkedett. Egy ír történet szerint egy pap, aki eltévedt az erdőben, megpillantott egy tűz mellett ülő farkast. Az emberi hangon beszélt és kérte a papot, hogy adja fel az utolsó kenetet a feleségére, aki haldoklott. A farkas elmagyarázta, hogy a családját megátkozták, és a családból egy férfinak és egy önnek hét éven át farkasként kellett élnie. Ha ezután még életben vannak, akkor visszaváltoznak emberré. A pap nem hitte el a történetet egészen addig, amíg a nőstény farkas felhasította a farkasbőrét, hogy felfedje női alakját.
Hogyan váljunk farkasemberré ?
Néhány emberről azt, hitték,hogy akaratuk ellenére is farkasemberré változtak teliholdkor.Rossz emberek azonban, szándékosan vérengző, hidegvérű, gyilkossá akartak változni,és varázslatot használtak, hogy sikerüljön nekik.Egy Orosz legenda szerint, az átváltozáshoz arra volt,szükség, hogy átugorjon egy kidőlt fát az erdőben, majd beledöfni egy kis rézkést, és varázsigét énekelni, hogy farkasemberré változzunk.
